Fóka-"móka"

Hellooooooo!

Mizujs otthon husikák? Nagyon kevesetektől kapok infókat, már nem tudom, mire véljem. Mert az egy dolog, hogy én írok. De ti? Kimaradok így a jó kis sztorikból, bulikból... Szóval tessék kérem írni, írni, kommentelni, válaszolni.

Mai nap? Azt hittem nyugis beachen fekvős, helyes röplabdásokat stírölős délelőtt-délután lesz a mai, ehelyett borússá, de egyben eseménydússá sikeredett.
Reggel kikászálódtam az ágyból 9 körül, magamhoz vettem a kis Starbucks kávém( bizony instant Starbucks jeeee :D), arra vártunk hogy a két itteni gyerkőccel együtt hatan lemenjünk a BEACHRE. Végre.. Ma szerencsére felszívódott a pára itt fent a hegyen túl, ezért fél 11 körül lemerészeltünk mászni a partra. Mire odaértünk, persze ismét beleütköztünk egy "falba"... Az óceán felett nem tűnt el a pára, ezért az egész katlan hideg, huzatos, szeles és napfénymentes volt. Naivan azt hittük, hogy majd kisüt, várjunk egy kicsit.
Anyával elindultunk egy kis sétálgatásra, mert nagyon fáztunk, nomeg észrevettük a lájfgárdokat a kocsijukkal megállni az egyik partiőrséges bódé előtt. Kihúztak valami fekete tetemet a vízből... Mondtam anyának (olyan kb 50 méterről), hogy figyeld meg ez egy döglött fóka. És láss csodát:
Arra a kérdésre pedig, hogy hogy kerülhetett ide egy fóka, a válasz: hideg áramlat van a part mellett, északról leutazott. Mellesleg láttunk delfineket is, szóval semmi sem meglepő.
Szóval.... Meg lehet nyugodni. Nem ez a nap képe, nem kell megijedni, node ilyent sem látni nap mint nap. Persze, ki volt az aki odament fotózni? A hülye magyar turista. Mert nem elég neki hogy meghalt? Még fotózzák is? Ejnye bejnye Inezke... :D

No visszasétáltunk Anyával lassan a többiekhez enni, de azért a fél szememet rajtatartottam a Mitch-re (Baywach) cseppet sem hasonlító lájfgárd fiún, aki a tipikus amcsi megfigyelőponton állt a parton a piros rikító vekinjével. Sajnos a srácról nem tudok képet prezentálni, bár majdnem belefulladtam a homokba, hogy megmentsen. Ellenben az épületecske:És ott lóg a vekni, látjátok!!!!!! :)))

Apa elment kétszer is sétálni a három gyerkőccel, szerencsére addig Anyával élvezhettük amagányunkat és a hideget :D Íme erről is egy kis pikcsör, hogy lássátok, úgy néztem ki mint egy inkognítóban paparazzik elől bujkáló lédigaga. (Mannus remélem befigyeled, mit olvasok!!! Már a 200. oldal, alig tudom letenni, hogy sokáig kitartson.!!!)

Visszatérve arra, hogy Apaelvitte őket sétálni.... Vandus meg András a vízben (ami kábé 17-18 fokos) mászkáltakbokáig, Anna a törött kis kezével meg Apu a homokban. Nah sikeresen beleléptek valamibe, ami csak alkohollal jött le. Apu leginkább Adam Sandler "feketelábjára" hasonlított a Kismenő c. filmből. Kép.
Végül feladtuk délután kettőkor a küzdelmet, addig erősek voltunk,de meguntuk. Elindultunk haza, a GPS elvitt minket valami kukutyim privátútra, igen rendesen össze is szólalkoztam rajta Apával. Nade ez már normálisnálunk. Tegnap is ezt játszotta a Wallmartból hazafelé.. :O Mielőtt hazaértünk, megálltunk egy TOTEMFARAGÓ helynél... Fotók egy csokorban (ajánlva a Szlovéniai táncoló totemhősök emlékének!):
Szóval hazajöttünk, persze itt 33 fok, és hőség. Ki is feküdtem napozni. Este Anyával fogtuk magunkat és elmentünk kutyátsétáltatni. Itt mellékelnék egy képet Almondról a keverék kutyáról akinek kedvenc elfoglaltsága a "nyaljunkösszemindenkit"... De azért imádom :))) Persze, miközben araszolgattunk Anyuval a tipikus amcsi utcákon, bekapcsolt egy locsolóberendezés. Murphy. Annyira jót röhögtünk xD

Külön kérése volt már páratoknak, hogy fotózzam már le az utcát, és a házat, mert látni szeretnétek hol töltöm ezt az egy hónapot. A házról tudok fotót mutatni, az utcás fotó homályos lett, abból holnap csinálok újat, és akkor holnap megkapjátok. :)
Nah azt hiszem mára ennyi elég, kaptatok bőven a jóból, még ha nem is volt egy előre eltervezett nap. Holnap még nem tudom hogy fog alakulni, de a hétvégét ha minden igaz Las Vegasban töltjük, ahol 42-44 fok van!!!! HALÁL! :D

No soksok puszi, osztán légyetek jók! Tessék írni sokat sokat!

Inez

"Mindenütt jó de legjobb otthon..." - a piros cipellő...

Sziasztok!

Mint ahogy tegnap megírtam, a mai program óceánparton való has(és hát) süttetés lett volna, de ezt sajnos az időjárás miatt buktuk... Jó tudom, miért sír a szám, amikor Magyarhonban szakad az eső napok óta, bár ma állítólag jó idő volt... Jobb is mint itt délelőtt. Nem esett az eső, vagy ilyesmi, csak szimplán nem sütött ki a nap. Itt úgy szokott lenni, hogy legkésőbb 10-11 körül elpárolog a víz és mindenhol kék az ég. Ma nem így történt. Ezért beiktattunk egy kis Walmart-ozást(Levi! ez azért nem a Kozármislenyi Spar :D), ahol minden finomságot olcsón megkapunk, és egész jó minőségben. Ott vettem egy olyan echte amerikai papucsot. Ami nemigazán van mindenkinek :))No ez az!!! Hát nem gyönyörű?! :D

Node nem csak itt jártunk ám. Átmentünk egy oltárigigantikusanultranagyfenomenális cipőboltba. Ott megtaláltam életem valaha látott legszebb cipőjét, álmaim netovábbját 40%-al leárazva, és NEM VETTEM MEG... 10 centis gyönyörű sarok.... Persze az indoklás érthető: nem lenne mihez felvennem.. De akkoris annyirade nagyon szép hogy húha na. A bejegyzés innen kapta címét. Persze hogy a boltban azért a magaménak éreztem, és le is fotóztam. Íme:
Ha facebook lenne, lájkolhatnátok. Biztos vagyok benne jó páran felhúznák ezt még rajtam kívül. Kommentben jelentkezhettek xDDD

Ott ettünk burritot/fajitast az egyik Mexicói gyorsétteremben ( a gyerekek persze igazi Mekdonáldszot tömtek magukba, elárulom a krumpli ugyanolyan mint otthon). Ebben a mexicanoban minden alkalmazott igazi Mehikánó volt. Jó hogy olyanok gyártják a tömegsablonos tömős finom ételt, akik onnan valók.

Nem kockáztattuk meg az óceánpartot délután sem, mert mire itt kisütött a nap, addigra semmi értelme nem volt. Ugyanis, lent a parton mire elpárologna a víz, és lenne elég meleg a napozásra, akkorra már indulhatnánk haza. Így ez ismét holnapra tolódik. Pedig már jó lenne fellingelni, hátha belefutok valakibe. Valami sztárba :D:D:D *_* <3 Aki aztmondaná énvagyok álmai nője, és mondjuk egyben producer is és a slágerlisták elejéne repítené a The Maddiest :D Jó lenne lányok mi?

Ma mire hazaértünk, sütött a nap, ezért jacuzzis fellingelés volt. Fotó mellékelve, mert kértétek, legyen soksoksoksok kép.Mondjuk nem a legjobb, olyan fejet vágok hogy "Anya milenne ha nem fotóznál, hagyjálmár, menjélvissza napozni, ANYAAAAAAA!!!!!!!!" :P

Ma este pezsgőt bontunk, ugyanis a mi drága Lajosunk ma túljutott egy állásinterjú második fordulóján is, ez azt jelenti, hogy ketten maradtak és jövő hét csütörtökön már az igazgatóhoz mennek elbeszélgetésre. Szurkoljunk nagyon! Mi is így teszünk!

Remélem otthon minden rendben, mindenki élvezi a nyarat, és sokat pihentek!
Mindannyian nagyon hiányoztok azért. Ez az egy rossz abban hogy itt vagyok.. :(

No csók a családnak, osztan főzzétek a bauxitfőzeléket ungarisse babinénik.

Inez alias Dorothy a cipellőben

Otthoni "strandolás"

Sziasztok Magyarok!

Nálunk lassan este 10, ilyenkor jutok oda hogy írjak. Mondjuk ez így pont ideális, mire felébredtek a nyári hosszú alvásaitokból, addig pont megvan a reggeli kávé mellé az olvasnivaló.
Ma laza napot tartottunk, mivel az itthoniak dolgoztak egész nap, ezért ma nem volt komoly városozgatás, itthon élveztük a medence, jacuzzi és egyéb finomságok élményét.Ma volt eddig a legmelegebb, kicsit érzem is hogy megpirultam mint az ebédre evett sültcsirke - de a jó hír, ez bebarnul. :)Délután - estefelé - elmentünk óriáspizzázni, meg megnézni a közelben lévő plázát... Újabb amerikai sztereotípiát tudhattunk magunkénak, tipikus beülős étterem, a kis boxokkal. És az amiről Apuval évekig vitatkoztunk, hogy szerinte van olyan, hogy kancsóban hozzák ki a sört, és abbólkell kitölteni. Na mi ezt Anyával úgy gondoltuk, hogy lehetetlen. Akkor most ezt a képet megosztanám mindenkivel, aki ezen gondolkozott:
Ennyiii :D Node ez a pláza... Hát ez egy külön kis világ. Itt is alig találtunk olyan boltot, illetve márkát, ami a nagy Magyarhonban is megtalálható... Képzeljétek.. sétálgattunk a Mall-ban, és lestoppolt két csaj, hogy mesélhetnének-e egy kicsit a 24 karátos aranyból készült krémekről, és megmutatják hogy a hámlasztóképessége milyen jó... Nah erről annyit, hogy amennyire az 24 karátos arany, annyira vagyok én egy óriás eperillatú plüssteletabi... Nah ne szórakozzanak velem. De oké, ha ők belemennek a játékba, akkor én is. Végig adtam, a jókis amerikai kiejtéssel azt hogy: Yeah, of cours, yeah, sure, sure. Mondtam nekik, hogy még meglátom, aztán ha sikerült rávennem a szüleim(kacckacc), akkor holnap visszajövök. Valóószínűű.sanszos. nem :D

Holnap megyünk az óceánpartra a hidegbe, yeeeee. :D Lesz remélem sok sok fotóó :)

Közérdekű:
Ha már olvastok, nyugodtan kommentelhetnétek is, hogy lássam, van-e értelme írnom :D Komolyan :D Várom a sok reakciót :D

Mannus(!): Már a 70. oldalon tartok, és elolvasom hamar. most kezdtem a rabja lenni! Ha hazaértem mozizunk! =))

Mára elég belőlem, a végén még meguntok.

Puszi!!!!

Inez

Balett & Malibu

Sziasztok =))

Megtörtént az első éjszaka. Tegnap olyan itteni 10 óra felé lefeküdtem aludni, egy szobába a Húgommal. Leszámítva a Vanda horkolását ( bocs, de tényleg röhejesen szuszogott. xD ), jól aludtam. Otthoni idő szerint délután 2-3 körül (Az itt reggel 6-7 óra között van) felébredtem, és már akármennyire is akartam, nem sikerült visszaaludni… Letámolyogtam, erre szembejön Velem Anya, totál felöltözve, kivirulva… Kérdezem tőle: Mikor keltél? Erre a válasz: 4 órakor… Nah erre mondtam magamban, megint hoztad a formádat…..(sosem alussza ki magát, mindig kipattannak a szemei korán. csakhogy ez az otthoni koránhoz képest, még korábban van :S)

A reggeli kávé közben ment az Anglia – Németország meccs… Azt hiszem, ezt itt nem fejtem ki. Nem igazán kötődik Amerikához. De megvan a véleményem a partjelzők szemének épségéről…
Délelőtt elmentünk vásárolni az itteni szupermarketbe.. Az volt a legfurcsább, hogy alig találtam 1-2 olyan márkát, ami Európában is megtalálható… A zöldséges-gyümölcsös pultra öröm volt ránézni, de azért megtaláltam a külön Starbucks kávésarkot :P Az biztos hogy hozok haza Starbucksos kistermoszt :D
Ebédre tortilla-levest ettünk… Nagyon finom volt!!!!

Délután több program is be volt tervezve, kezdetnek egy gyors kiruccanás Malibura, mert jövő héten lesz olyan hogy egyedül kell lemennünk, mert dolgoznak majd a háziak. A következő pár kép ott készült, szerintem nagyon aranyosak lettek.Mondjuk azt meg kell említeni, hogy nem rossz az idő, csak délben még nem párolog el a sok víz, ezért úgy néz ki, mintha borús lenne. De már éreztük az UV sugárzást, így is. A vízbe még nem lógattam lábat, de kábé olyan maximum(!) 18 fokos… csak szörfösök voltak a vízben… jótestű pasasok meg kell hogy mondjam… ( A jótestű pasasról jut eszembe Matt, a szomszéd srác… 20 éves és nem is olyan rossz. :P A szőke haja nem olyan jó, de a teste annál inkább. Na térjünk vissza ….).

Délután kettőkor pedig Balett-előadásra voltunk hivatalosak( az itteni egyik tácművészeti balettiskola összes növendékének 1,5 – 2 órás műsorára) . Anna(az itteniek egyik gyereke – 8 éves ikrek-) is táncolt volna, de eltörte a csuklóját, így sajnos a nézőtérről velünk együtt figyelte… Amúgy ez az előadás is az amerikai sztereotípiák csoportjába tartozik: egy iskolai előadás, ahova mama papa tesók mennek megnézni a kis aranyost, mindig tapsolnak ha bejön a színre az Ő gyerekük, satöbbi.
Aliz Csodaországban-t adták elő, az iskola növendékei, kiegészülve három profi táncossal(Ők voltak Aliz, a Nyúl és a Gonosz kalapos izé. – nem szeretem ezt a mesét, tehát nem tudom). Azt hittem, jót alszom majd, de olyan élettel teli volt minden, és PROFI SZERVEZÉS, meg kell hogy mondjam meg is lepődtem. Mellékelek egy képet, ott állunk a „kis színház előtt” – a képen jobbról : Anya, Lajos(Andi - ne faggassatok miért Lajos, de nekünk csak Lajos.), Jobboldalt ééén és a kis töröttszárnyú balerina: Anna. A fotós: Apu.

Otthon a gyerekek ismét a medencében nyomták, meg Wii-ztünk is! Vicces téma ez a wii. Amikor megállapítja rólam hogy egy 80 éves testi szintjén élek… =)

Nah de lassan fellövik a pizsit, igen rendesen elfáradtam ma is. Holnap itthon medencézős jakuzzizós napozós téma lesz, rám is fér hogy Hófehérkéből Jázminná változzam(ha másban nem, legalább bőrszín tekintetében).

Millió puszi Nektek!!!

Inez

Első nap, mert odaértünk.

Sziasztok!

Közérdekű: a bejegyzést előbb megírtam, csak a net szórakozott, így közzétenni 3 órával később sikerült.

A repülőn ugye nincs internet, ezért megírom a gondolataimat Wordbe, aztán majd bemásolom, ha odaértünk. Elhagytuk Seattle-t, már csak 2-2,5 óra és odaérünk. Mit ne mondjak, szeretek én repülni, de érzem a lábaimon meg a fenekemen, hogy az elmúlt 10-12 órát nem aktív sportolással töltöttem.

Viszont, NAGYON meg vagyok elégedve az Air France-szal.. Olyan ebédet kaptunk, hogy a tíz ujjunkat megnyaltuk utána… Előétel: saláta. Főétel: Lasagne. Utána sajt, majd ribizlis süti, és csokis habos Mousse joghurt… Emellé persze annyit iszol, amennyit szeretnél, önkiszolgáló volt a pult az ebéd után. Délután uzsonnára jégkrém, szendvics, rágcsa… Ha minden igaz nemsokára érkezik a vacsora.

A kilátás pedig fergeteges volt. Izland mellett és Grönland alsó részét átszelve jöttünk, olyan szép volt. Erről is íme egy fotócska. :) A szórakoztatás szempontjából is teljesen jónak ítélem a dolgokat. Minden szék háttámlájában van egy monitor egy távkapcsolóval. Van vagy 70 albumnyi zene ( egész nap Justin Timberlaket, Michael Jacksont és Mariah Carey-t hallgattam :P), csomó választható film(amelyek az én angol és francia tudásomnak köszönhetően még érthetőek is), no meg sorozatok. Annyi minden hülyeséget néztem ma.. :D Grace Klinikát, Jóbarátokat, GossipGirlt, estébé…. Jah és tegyük hozzá, hogy a távirányító levehető, és akkor gameboyként üzemel, van egy csomó hülye dedós játék, a pacman szerű ősemberes rettenetet kivittem a kilences pályáig a 10-ből :D

Node most muszáj abbahagynom az írást, mindjárt lemerül a laptop, mert a Vandust valamivel le kellett kötni, hát beraktam neki az Anasztázia mesét, úgysem látta még... Ezzel azonban sikeresen le is merítette az aksit, és most itt pittyeg 10 másodpercenként a fülembe a többi utas nagy örömére.

Bővebben később.

Nah ideértünk.

A kedves amerikaiak úgy átellenőriztek mindent, hogy leszállás után több mint egy órán át álltunk sorba, hogy hivatalosan is beléphessünk az Amerikai Egyesült Államokba. Végül aztán hazaértünk, Agoura Hills, Los Angeles külvárosi része. Idefelé az autópálya (freeway-101) amin jöttünk…

Imádom azt, ahogy az öt sávban annyira szépen tudnak menni a kocsik…. És a kis utacska, ahol laknak… Tipikus amerikai filmbe illő utca, kertes házak kerítés nélkül! Nagyon tetszik. J No de most… Itt ülök kint a teraszon, a gyerekek a medencében gangelnek… Igaz, hogy otthon már hajnal van, én mégsem vagyok fáradt. No igaz, megmondták az háziak, hogy majd ha az itteni idő szerint hajnali kettőkor kipattannak a szemeim, és nem fogok tudni 2 napig rendesen aludni. Aztán átáll a szervezetem... Holnap még pihenés a program. Aztán megyünk Santa Monicázni, nemzetiparkozni, Las Vegasba persze, estébé...

Most viszont megyek, ennyi elég belőlem :P

Mellékeltem egy-két képet, Repülőset, sok autós sztrádásat.

Puszi, holnap is helyzetjelentek!

Inez

Ferihegy

Sziasztok.

Reggel fél 7, most ültem le egy pillanatra. Becsekkoltunk, a tranzit wifijét élvezem :)) Vicces volt az éjszaka, elvégre le sem feküdtem aludni, mert ha hajnali 2-kor indul az ember, akkor semmi értelme... Bezzeg... beültünk a kocsiba. az autópálya 5. kilométerénél szerintem már aludtam. Arra keltem, hogy oldalról bököd Anya, Inez!!! Ferihegy!!! :) Bezacskóztattuk a csomagokat (tudjátok az a nejlonos védőfóliázás), amitől Anya szóhasználatával élve olyanok voltak a bőröndök mint a bebábozódott kukacok. Ma még nem sikerült senkinek sem komolyan kiborítania a másikat (itt Anya és Apa személyére gondolok), leszámítva 1-2 apróságot... :P
Szóval, most itt ülünk várunk a becsekkolásra, 7:10 perckor indul pedig majd az első repülő Párizsba. Ott egy óránk lesz átszállni a Los Angeles-i járatra, még szerencse hogy a leadott bőröndöket továbbviszik, és nem kell őket újra leadni, és megint felvenni. Megkönnyítik az amúgy is stresszelős egyének(Apu) életét.

Ha Párizsban lesz időm, és az Isten is úgy akarja, hogy legyen wifi, akkor lehet írok még, ha nem, akkor magyar idő szerint este 10 óra körül landolunk Los Angelesben. Addig pedig kiolvasom/vagyis végre belekezdhetek az Annácskámtól kapott szülinapi ajándékomba, az Utolsó Dal c. könyvbe :)) Erre lesz szüksége a kis lelki világomnak, előre látom.

Ááááá! Most mondták be, hogy a légtér zsúfoltsága miatt 20 perccel később indulunk. Itt az a gáz, hogy 1 óránk 5 percünk van Párizsban a Charles de Gaulle-on egy másik terminálra átmenni. Így 20 perccel kevesebb... Nah ... Apu kezdődik.. Nyugi van :)

Bár biztos vagyok benne, hogy itthon még mindenki alszik, én már nagyon pörgök..
És ahogyan hajnalban egy nagyon kedves ember telefonon mondta (akinek köszönöm azt a kis éjszakai álmatlan lelkizést) : "Inez! A pillanatnak élj. Minden pillanatát élvezd ki annak, amit kint tölthetsz, és ne azzal törődj, hogy itthon mi a helyzet."
Ezt megfogadom. :) Kiélvezem.

Most viszont tényleg mennem kell, elkezdték a beszállítást.


Puszi minden hétalvónak!!!

Inez

Holnap indulunk

Sziasztok!

Ahogy látjátok, a következő hónapban a messzi Los Angeles városában fogom tengetni a mindennapjaim, egészen július 20.-áig. Éppen ezért az élmények megosztása szempontjából a legbarátságosabb megoldást, a blogírást választottam. Ha naponta fellestek ide, találni fogtok egy-egy bejegyzést az élményeimről, képekkel megfűszerezve.

Baloldalt beraktam két órát is, hogy mindig tudjátok hány óra van nálunk odaát. :) (Mellékes info: 9 órával van korább LosAngelesben.)

Remélem minél többen fogtok olvasni. Nagyon örülnék neki.

Puszi:

Inez

U.I.: Holnap hajnalban indulás :))